Elég nehéz szavakba foglalni, gondolatokat megosztani olyan eseményekről, amelyeknek az igazi lényegét és varázsát a személyes jelenlét adja. Ott, azokban a pillanatokban jelen van veled egy érzés, mely minden résztvevőben lüktet, olyan, amit képtelenség másoknak átadni, közelről, közvetlenül kell megtapasztalni.

Amikor mélységesen felháborodunk egy rendszer igazságtalansága ellen és elindulunk tüntetni, soha nem lehet látni előre, hányan és hányan gondolkodunk ugyanúgy egyszerre, mindig az adott helyen és időpontban derül ki, mennyi embert érint a kiszolgáltatottság, az elégedetlenség érzése. Jól láthatjuk az utóbbi hetek történéseiből, egyre többeknek van elege a háromszázharminckilencedik hazugsággombócból, egyre többeknek nem tudják már letolni a torkán azt az irgalmatlan méretű, demokráciát támadó hadjáratot, ami napjainkban zajlik.

Józan, épeszű kormányzók ilyenkor már elgondolkodnak, vannak folyamatok, melyeket nem ők irányítanak, olyan erők, amiket nem tudnak alárendelni saját önző érdekeiknek. Persze, nem is az a céljuk, hogy ezt lássák, az önző célok erős vaksággal párosulnak. Majd kiderül, mi lesz itt, a vakok országában. Béke és jólét egyelőre elhalasztva.:)

Azért eléggé aggasztó, hogyan tudják elhitetni a nemzet birkáival, hogy Soros lefizeti a fiatalokat.:D Tegnap több egyetemistával is találkoztam, mi több, zsebpénzt is vittem az egyiknek, még egy doboz cigarettával is lehúztak. Beste kölkök. Mondtam nekik, nem jól van ez így, menjenek legközelebb Gyuri bácsihoz kéregetni.:D

Tágra nyílt szemekkel figyeltem a tömegben, vajon kiket bérelhettek fel, kik lehetnek a szorgalmas zsoldosok... lefényképeztem egy tüntetőt, akit gyanúsnak találtam, nézzétek meg alaposan, ő biztosan kapott valamit, szerintem egy lufit.:)

Nagy köszönet mindenkinek, aki ott volt.